2018. január 15., hétfő

Friss, Ropogós Visszajelzések az ÖnMunka Kurzusok Résztvevőitől



Újfent összegyűlt egy szép adag megélés-megtapasztalás-visszajelzés Drága Hallgatóimtól, akik az ÖnMunka hosszú kurzusát még szakaszokban végzik. Ezek a kurzusok hamarosan kifutnak és egyetlen, egybefüggő 16 hetes online képzés formáját öltik.


Én így biztattam folytatásra a kurzus Résztvevőit múlt év végén: „Olyan fontos, szépséges, gyakorlatias, magyarul máshol nem tanított dolgok következnek soron, amik az én egész élet- és emberlátásomat, a saját magammal való viszonyt, és a szakmai utamat is megváltoztatták. VALÓDISÁGOT tanulunk és gyakorlunk. Nem agyalgunk, hanem mélyen belenézünk- és érzünk a biológiai és érzelmi lényünkbe. Olyan szinten kapcsolódunk magunkkal, ami az emberek 99%-a számára ismeretlen. És azok közül, akik most a haladó csoportokból itt vannak velünk, ezt a saját megtapasztalásaikon keresztül is élik és bizonyítják. Végtelenül hálás vagyok, hogy ez a kurzus mostanra ily módon összeállt, és hogy azok, akik végzik, a saját tempójukban gyógyulnak és egyre valódibbá válnak. Szóval, biztatlak Benneteket, hogy gyertek velünk tovább, ez a legöngondoskodóbb dolog, amit az Új Évben Önmagatokért tehettek.”


HALLGATÓK VISSZAJELZÉSEI:

NEM PÓTSZEREKET, PÓTANYÁKAT, PÓTSZERETETET AD. „Csodálatos, egyedülálló, mély folyamat. Sehol ilyen átfogó, sallangoktól és mellébeszéléstől mentes, tudományosan is bizonyítható, az egyéni dolgokat abszolút figyelembe vevő és támogató és legfőképpen a szereteten alapuló megközelítést nem találtam még. És fontos: nem pótszereket, pótanyákat, pótszeretetet ad (ideiglenesen), hanem megmutatja az utat a valódi önszeretethez. Örülök, hogy belevágtam, örülök, hogy a nehézségei nem rántottak vissza, örülök nektek és legfőképpen örülök magamnak, ami egészen újdonság a házam táján.”

MEG AKAROK SZÜLETNI. „Azon méláztam ma, hogy ez a 16 hetes folyamat egy önismereti esszencia, ami egész életre elegendő muníciót ad. Vissza-vissza lehet térni hozzá, ismételni, újraértelmezni. Szerencséje van azoknak, akiknek az önmaguk felé fordulásuk elején Hozzád vezet az útjuk, hogy egy ilyen komplex tudás-gyakorlat-tapasztalat kupacot egy helyen megkapnak. Normálisint kb. 1000 helyen sem jön össze ennyi infó és tudás. :) Mondjuk az én esetemben az 1000 hely és az eltelt évek ágyaztak meg bennem magamnak meg a kurzus folytatásának, meg hogy pontosan tudjam, hogy jó helyen vagyok. Nagyon izgatottan várom már a hátralevő csomagocskát és vele a még teljesebb önmagamat! Eddigi életemben nehéz érzéseknél sokat mondogattam, hogy meg akarok halni. 2018-ban mondtam először, hogy meg akarok születni.”

EGY KIRAKÓS JÁTÉK UTOLSÓ DARABKÁI KERÜLTEK A HELYÜKRE. „Nagyjából tíz éve járom az önismereti utat, ebből 7 éve magam is a segítő területen dolgozom, mint családállító, kineziológus, ringató terapeuta. Azt tapasztaltam magamon és másokon is, hogy a módszerek csak egy ideig és egy szintig tudnak segíteni. Sok minden szépen oldódik, helyére kerül, de vannak dolgok, amelyek újra és újra visszatérnek. Olyan makacsul ragaszkodva, cuppantósan. Kerestem ennek az okát, először magamban és magamat okolva, aztán már eltökélten, hogy itt kell lenni valami magyarázatnak. Azt is megfigyeltem ezalatt a jó pár év alatt, hogy szinte mindig kialakul egy függőség a segítők/terapeuták és kliensek között, (ő tudja, majd ő megmondja, kioldja, kisegít, stb.) sokszor létrejön egy mester/tanítvány állapot, ami ellen meg kifejezetten tiltakoztam. Mindeközben kezdtem el az önmunkás életemet és találkoztam Andival. Végtelenül tetszik, ahogy Andi (szerintem egyedülálló módon) megmutatja a folyamatait, akár a saját életében, akár abban, ahogy a módszerekből kinyeri a lényegüket és integrálja őket. Az önmunkában kaptam meg először egy biztonságos hátteret és követést és ezzel együtt minden tudást ahhoz, hogy gyakorlatban, a mindennapokban, én magam csináljam. Aztán kb. másfél éve a munkámban nem találtam már azt az örömöt, amit régen nyújtott, vágytam megújulásra, de ez valahogy nem jött el. A magánéletem összeomlott. És akkor jött az „Ami felmegy, annak le is kell jönnie” tréning. Valamikor júniusban. Már a beharangozóban éreztem, hogy itt van a válasz a régen feltett kérdéseimre. Ééééés igen!!! Mintha egy kirakós játék utolsó részei kerültek volna a helyükre. A felismerés, hogy miért is cuppanunk vissza újra és újra ugyanarra a problémára. Nekem ez egy csodálatos - nem mondom, hogy mindig könnyű, sőt néha kifejezetten nehéz - út, de nem adnám semmiért!!! Azóta végigcsináltam a mostani 4 szakaszú rendszert, és nekem konkrétan az ÉLETEMET adta vissza. Azóta ÉLEK. Azóta a saját testemben élek. Először érzem azt, hogy milyen valóban ÉLNI.  Szóval, nagyon-nagyon drukkolok nektek és kívánok sok-sok magatokra rácsodálkozást, hogy mennyire csodálatosak is vagyunk, és sok-sok felismerését, megélést, testben és érzésben levést.”

TARTALOM, ÉRTELEM, TERMÉSZETESSÉG, KEDVESSÉG. „Andi Édes, hogy én milyen isteni délelőttöket és délutánokat töltök mostanában veled!!! Komoly társas igényemet tölti ki a tréning videóinak nézése és tanulgatása. Annyira élvezek magammal foglalkozni! Imádom, ahogy felépítetted a képzést, imádom a tartalmat, az értelmet, a természetességet és a kedvességet, mellyel mindezt csinálod! Nagyon örülök, hogy veled mehetek! Óriási öleléseket küldök neked!”

EZEK A GYAKORLATOK MIND AZ ÖNMAGAMMAL VALÓ KAPCSOLATOT ÉPÍTIK ÉS ERŐSÍTIK. AVAGY MIKOR ESIK MEG A SZÍVED SAJÁT MAGADON? „Sziasztok! Már több hónapja végzem Andi tanítása és útmutatásai mellett az „önmunkát” megújult változatában, és ennek keretében térképezem fel lépésről-lépésre, ill. mozaikról-mozaikra haladva önmagamban, milyen elemekből áll össze a „programcsomagom”, hogyan is működöm testi-lelki-szellemi szinten. Korábban is foglalkoztam önismerettel, különböző módszereket követve, és aztán a „véletlen”, meg persze a meglévő „nyűgjeim” Andihoz vezettek. A blogján belefutottam egy kérdésbe, ami feltartóztathatatlanul vitt az „önmunka” felé. „Mikor esik meg magadon a szíved?” Ez elsőre szíven talált, és azóta is többször eszembe jut, mert alapot nyújt a folyamatomhoz, és benne is tart. Ez az az alap - az önmagamhoz való elfogadó, együttérző, szeretetteljes kapcsolódás - amire törekszem, amit igyekszem mindig szem előtt tartani, mert ez segít abban, hogy megengedjem magamnak, hogy olykor sodorjon magával az örömteli, felszabadító élményfolyam, ha épp ilyenbe kerülök a gyakorlatok hatására. Másrészt ide kell visszatérnem akkor is (ilyenkor aztán még inkább szükséges, hogy megessen magamon a szívem), amikor épp megtorpanok, amikor beindul valamelyik eleme a programcsomagomnak, és úgy érzem, semmire sem vagyok képes, és elbújnék még magam elől is, nemhogy kapcsolódjak másokhoz, akár itt a csoportban is. És ez a gondolat segít, mert azt sugallja, hogy nem mondhatok le magamról, arra késztet, hogy ne veszítsem el magammal a kapcsolatot. És így a kör is bezárul (pozitív értelemben), mert ezek a gyakorlatok aztán mind az önmagammal való kapcsolatot építik és erősítik. Szívből kívánom, hogy ti is találjátok meg a megtartó mondatotokat, erőtöket, „bármiteket”, és tapasztaljátok meg az önmagatokhoz való kapcsolódás leírhatatlan élményét!"

A LÉNYEGRŐL ÍRSZ ÉS BESZÉLSZ: „Szeretném visszajelzésként leírni, és ezt nyugodtan beteheted valami közös területre, hogy nagyon hálás vagyok neked a munkádért, amit végzel. Hogy aktívan követed a folyamatunkat, hogy a lényegről írsz és beszélsz, hogy ennyire érthető és koherens a tudás, amit átadsz, hogy tapasztalat van mögötte. Meg sem fordul a fejemben, hogy ezért pénzt adok, mert te nem pénzért csinálod. A megismerni akarást és a tapasztalat/tudás átadásának akarását érzem nálad. Tenni az emberekért… Ezért hálás vagyok!”

SEMMIFÉLE OKOSSÁGOT, SZÁMBA ADOTT IGAZSÁGOT NEM KELL MEGÉRTENEM. „Nagyon szeretek magammal lenni, a pici lány magamat például mostantól megvédeni és kiállni mellette, akár minden nap. Ez az új hozzámállás bámulatos, mennyi fájdalmat, haragot és energiát szabadít fel bennem. Érzem ugyanakkor, hogy mennyire apránként lehet csak haladni, és ez a felismerés maga is mérhetetlen türelemre és kíváncsiságra tanít magammal és másokkal kapcsolatban. Irtó szerencsésnek tartom magam, hogy ilyesmiben részem lehet. Hálás vagyok neked minden megosztásodért, cikkért, könyvismertetésért, előadásért és gondolatért. Annyira másként, zsigerileg tökéletesnek élem meg magunk megközelítését és felolvasztását, és különösen az tetszik, hogy semmiféle okosságot, számba adott igazságot nem kell megértenem, mert nem az egóm van a központban, hanem az egész LÉNYEM.
Egyszerűen Szupervezető vagy! Imádom feldolgozási sebességedet, és ahogyan nekünk továbbadod! Ünnepellek magamban, és millió puszit küldök a világraszóló buliból.”

PRAKTIKUS: MIKÉPP TEGYEM MEG. „Andi, köszönet érte, hogy lehetővé tetted számomra ezt a belső utazást! Imádom, hogy ennyire praktikus ez az egész! Hogy végre nem csak azt olvastam, hogy fogadd el, és szeresd magadat, hanem azt is, hogy miképpen tegyem azt meg!”

ALIG VÁROM, HOGY FOLYTATNI TUDJAM! „A kurzus leckéivel most picit megálltam. A nagy munkahelyi hajtás csak kapkodva engedne oda a géphez, azt pedig nem szeretném. Viszont nemsokára jön a téli szünet, s alig várom, hogy folytatni tudjam! Az eddigiek is olyan jó hatással voltak rám!!! Nem tudom megmondani pontosan, de ilyen békésnek és nyugodnak - talán a felnőtt koromra visszagondolva - még sohasem éreztem magamat! Szóval KÖSZÖNÖM, hogy ITT LEHETEK!”

MÁR AZ IS EGY CSODA, HOGY TÜRELMES VAGYOK MAGAMMAL. „Nekem is nagyon hasonló a történetem és pont én is el kezdtem összefoglalni magamnak egy pár napja, hogy mennyi minden történt, történik velem itt az Andi által közvetített dolgok hatására. Ezúton is köszönöm Andi! Nekem egy csodálatos karácsonyom volt a szüleim nélkül, Angliában, egy ’idegen’ családnál, akikkel olyan felszabadult tudtam lenni, mint odahaza soha. És békés, nevetős, poénkodós, story-mesélős, zongorázós, kép-nézegetős, fantasztikus megélésben volt részem, tele egy csomó apró ajándékkal, melyek mind Nekem szóltak!!! Figyeltek rám és olyan dolgokat kaptam, amiket szeretek! Maximálisan hiszem, hogy egyfajta jutalomként alakítódott ez így, hogy végre nemet mertem mondani a szüleimnek és felvállaltam, hogy nem akarok hazamenni s az állandó feszültségben, vitatkozásban lenni. Csodálatos volt, van. Persze nem sikerült még mindenben változtatnom, amiben szeretnék, de türelmes vagyok magammal, megértettem, hogy nem megy minden egyszerre. Annyi csoda történt mostanában velem, hogy oohhh! Már az is egy csoda, hogy türelmes vagyok magammal! Na, szóval, csak szerettem volna megköszönni a történetedet, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. És kívánom mindannyiunknak, hogy folytatódjon tovább ez a csoda az új évben is, hiszen látom, hogy mindannyiunknak olyan sokat ad! Még egyszer hálás köszönet Neked érte, Andi! BÉKÉSEN REAGÁLÓS, NEVETÉSBEN ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET, ÉVEKET KÍVÁNOK MAGUNKNAK! 


KÖSZÖNÖM A „SÁRGA UTAT”. „Szeretném megköszönni mindazt az élményt és tapasztalatot, amit a tanfolyam végzése közben kaptam. Már az első videós találkozás kitágította az érzékelésemet - nem kicsit. A különböző leckéket sorban végezve elindított egy nagyon intenzív önismereti és tanulási úton, amelyen folyamatosan érkeztek az életembe a „megtapasztalni és megtanulni, majd használni” események. Általuk kinyíltak lehetőségek és választhatóságok, amik a valóságom tudatosabb teremtéséhez, megélésekhez és elengedésekhez vezetnek. Nagyon izgalmas és örömteli az egész-még a kevésbé kellemes is... Köszönöm a „sárga utat” a csodák világában. Szeretettel és hálával.”


Az ÖnMunka képzési rendszere mostanra az emberi lény teljességét átfogja, az idegrendszeri-fiziológiai-biológiai alapoktól elkezdve az érzelmi, mentális, viselkedési és szellemi vonatkozásokig. Elméletben és GYAKORLATBAN. Az emberi lény egy komplex és összefüggő rendszer, nem lehet csupán csak az elméjével vagy az érzelmeivel foglalkozni. Illetve hiába foglalkozunk az elméjével, ha nem vagyunk tisztában a fiziológiájával, agyi- és idegrendszeri felépítésével és működéseivel, a biológiai érzelmek szerepével és fontosságával, a pszichológiai fejlődésével. És ha mindezt nem tapasztaljuk meg a SAJÁT RENDSZERÜNKBEN, A SAJÁT TESTÜNKBEN. Ha nem tanulunk meg összekapcsolódni gyakorlatban is a testérzeteinkkel, érzelmeinkkel és az elménkkel.

ÖNMUNKA: ÖNFELFEDEZÉS, ÖNKAPCSOLÓDÁS, ÖNFELNEVELÉS, ÖNGYÓGYÍTÁS - ÉRZELMI, TESTÉRZETI, BIOLÓGIAI, FIZIOLÓGIAI, GONDOLATI SZINTEN


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése